Prológus

Sziasztok! ^^

Íme, meghoztam a blog prológusát, amiből ugyan nem derül ki semmi, de szándékosan lett ilyen titokzatos. Annyit elárulok, hogy az első fejezethez képest a jövőben játszódik, tehát később újra felbukkan majd a történetben, akkor pedig már érthető lesz minden. :)

Nos, remélem, elnyeri a tetszéseteket, ha igen, azt a blogon több módon is jelezhetitek. Nagyon örülnék pár visszajelzésnek! ^^

Ölel, Lucy S. 

Prológus

Sötétedett. A kis kunyhó ablakán fény szűrődött ki az udvarra, ahol egy idős hölgy sietve igyekezett beszedni a tiszta ruhákat az udvaron kifeszített szárítókötélről. Szorgosan dolgozott, miközben egy pár hangból álló gyermekdalt dúdolt. Egy másodpercre megálltak a kezei, szomorú tekintete a fákat fürkészte, majd feleszmélve tovább dolgozott. Csapongó gondolatai az erdőt feledve már a házban jártak, és magában Istenhez könyörgött, hogy segítse meg őt és a beteg férjét. A kevéske pénzből, amit a varrással, takarítással megkeresett, a hónap végéhez közeledve szinte semmi sem maradt, és az asszony kétségbeesetten arra gondolt, hogy ha Isten nem tesz csodát, holnap nem tud majd  ebédet adni az urának.

A fák ágai halkan zizzentek meg, de az idős hölgy mégis meghallotta az este némaságában. Reménnyel telt szívvel fordult az erdő felé, talán maga sem tudta, mit szeretne látni, de amit megpillantott, arra egyáltalán nem számított. Rémülten hőkölt hátra.

A fenyők sötét rengetegéből egy hófehér farkas lépett elő. Selymes bundáján ezüstösen csillant meg a telihold fénye. Kecses, de óvatos léptekkel közeledett az asszony felé, szájában egy nyúl tetemét tartotta a füleinél fogva.

Az asszony hátrálni próbált, de megbotlott egy kiálló gyökérben, és elesett. A lenyűgöző állat tett egy lépést felé és beleszagolt a csípős éjszakai levegőbe. Az idős hölgy remegve, négykézláb próbált minél távolabb kerülni a vad farkastól, ami mintha megérezte volna félelmét, nem közeledett tovább. Meghunyászkodó testtartásával próbálta megértetni az asszonnyal, hogy nem akarja bántani, azonban az nem érezte meg a farkas szándékát és lehunyt szemmel, reszketve várta, hogy az állat rátámadjon.

Vonítás hangját hozta a szél az erdő fölött. A fehér vad felkapta a fejét az ismerős zajra, majd visszafordult az asszony felé. A szájában tartott nyulat a földre dobta, és orrával az előtte remegő ember felé bökdöste. Az előbbi hang újra megismétlődött. A hófehér farkas egy percig mintha tétovázott volna, aztán felvonyított a sötétkék égen fénylő kerek holdra és eltűnt a fák között.

Az asszony mozdulni sem bírt a döbbenettől. Percekig meredt  némán a fákra, aztán egész testében remegve lassan feltápászkodott, tekintetét elszakította az erdőről, és a nyúlra fordította. Hitetlenül elmosolyodott, miközben lehajolt a tetemért. Visszasétált a kunyhóhoz, és boldogan arra gondolt, hogy holnap nyúlpörköltet, a férje kedvencét főzi ebédre. Mikor az ajtóhoz ért, megtorpant és újra a fák felé fordult. Magában megköszönte a segítséget az erdő szellemeinek, aztán besétált a házba.